jaj nagyon álmos vagyok. mindig úgy van ezekkel a keddekkel hogy én haza akarok menni de próba után (pláne egy ilyen hajtós koreográfia összerakós csupaizomláz után) egyszerűen muszáj meginni egy sört.
és ez most igenis sikerült mert tényleg csak egy sört ittunk, de túl sokáig beszélgettünk az a baj (meg hogy ma 7kor keltem). a szavannába mentünk ahova egyszer már akartunk de nem fértünk be, és előtte még a mekinél lefotóztuk FITOS DEZSŐ keze nyomát az ajtón. aztán edelweiss és meccs (“ja hogy ez élőben megy? akkor szurkoljunk!”) meg mindenféle pletyka (“ezt most csak Gyurinak mondom négyszemközt, ti hárman ne figyeljetek“) meg nagy életbölcsességek (ezeket most nem idézném inkább mert kb mind a szexről szólt :D), és nagyokat nevettünk, és ismét kderült h a zöcsémmel teljesen ugyanolyan a humorunk (“ő csak azért jobb fej mert fiú” – Tomi) mert minden második poént szinkronban mondtunk egyszerre. meg kiderült h szülinapjára megkapta a PI-t egymillió számjegyig leírva, ami sztem kurvamenő ajándék!
most meg persze szenvedek csomó minden miatt, és az a durva hogy még olyanok miatt is hogy másoknak rosszkedve van, pedig kb semmi közöm hozzá (mármint a rosszkedvükhöz, de az emberekhez se valami sok), és egy kicsit örülök azért mert ezek szerint legalább érzéketlen nem vagyok (annyira mint hittem), de vigasztalni nem tudok. vagy csak nagyon kevés embert – mert tudom hogy van akit igen.
legalább ideültem a teches srácok mellé, és annyira idióták h az tök jó!