Feeds:
Posts
Comments

2011

hát ilyen volt. nem boldog. de voltak jó pillanatok, szép napok, emberek akik megérintettek, bár még mindig jó kérdés hogy legjobban kicsoda… a blogolós korszakom viszont azt hiszem végleg meghalt, sajnos (?). nem tudok már ennyire kitárulkozni.

ja, és nekem január 15-ig fog tartani az év :)

amikor

az ágy melletti szemetesben csak mozart golyó és óvszer csomagolások vannak, az úgy oké.

és ez van, nem tudok többet írni. belefáradtam az életbe.

sors

soha semmiben sem hinni, soha senkiben sem bízni, soha semmit sem biztosra venni, mindig félni, mindig aggódni, összezavarodva.

nekem ez jut.

bárcsak most csoda történne…

  • semmi sem tiszta, pedig annyira szeretném már
  • elköltöztem a Corvin mozihoz, és szeretem
  • voltam Annával Milánóban egy hosszúhétvégét, és jólesett kicsit kimozdulni
  • élvezem a munkámat
  • kellenek másfél órás skype beszélgetések
  • 3 hónapja nincs lezárva, hiába próbálom elhitetni magammal
  • még mindig fáj az ősz
  • utálom, hogy állandóan nekem kell az erősebbnek lennem.

ez az utolsó, azt hiszem jelenleg minden problémámat összefoglalja. szeretnék végre gyenge lenni valaki mellett. nem akarok lelkiismeretfurdalást érezni, sem kelteni, lustán el akarok nyújtózni a jóérzésben, mint egy macska, csak simogassanak, és hadd kapcsoljam ki az agyam végre. annyira szeretném ezt.

Álmatlan

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem

figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!

figyelj!
meztelen vagyok…
érdekel?
kell egy fenék, vagy egy mell
de nagyon-és vajon,
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül
az angyalok mosolyognak
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod…

figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!

figyelj!
én egy kicsit most meghaltam…
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en…
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj…

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem
ma még maradj fenn velem

Budapest

“itt van a város, vagyunk lakói / maradunk itten, maradunk itt, maradunk”


Cseh Tamás – Budapest

 

“Budapest az önmarcang, a hídvám és a sarc / egy elmemélyi néma hang. egy arc nélküli arc.”


Akkezdet Phiai – Budepesmód